Első levél - 2012.09.18

 2012.09.18. 23:31

Drága!

Arra gondoltam írok. Neked és magamnak. Hogy érts és értsem magam. Így közel vagy a szótlan, érintés és találkozás nélküli távolban.

Aggódtam, de ismételten meg kellett értenem, hogy nincs miért, hiszen

Bármilyen megmérettetés megoldása mindig azzal kezdődik, hogy elfogadom azt az állapotot, amiben vagyok.

Ez pedig eszembe juttatta azt, hogy

Akik összetartoznak, azoknak a sors mindig talál egy újabb alkalmat a találkozásra.

A mai nap képes voltam nemcsak tudni, hanem elfogadni is, hogy különböző fázisokban tartunk. Ugyan mindketten az életünket építgetjük és rakjuk éppen helyre, de mégis máshol tartunk. Valahol mindkettőnknek időre van szüksége. A jótékony és mindent megoldó időre. És képes voltam azt is megérteni, hogy az eddigiekkel ezt az időt akartam sürgetni, amit nem lehet.

Gyakorlatilag kezdtem lemodellezni az elköltözésem utáni Tamást, akinek ugyan jeleztem, hogy időre van szükségem a tisztánlátáshoz és hogy tudjam pontosan mit is akarok, de képtelen volt ezt megadni nekem a benne lévő bizonytalanság és félelmek miatt. Így közvetettem ez is hozzájárult a rossz irányhoz :( Örülök, hogy ezt sikerült megértenem a közreműködéseddel! Köszönöm!

Tudom és elfogadom, hogy félsz és minden létező eszközzel véded magad egy újabb csalódástól. Ezért nem hibáztatlak! Ettől még természetesen fáj!

A félelmeket félre téve őszintén és nyíltan írom eme leveleket Hozzád. Minden nap egy újabbat, az aznapi felismerésekről és arról mit gondolok, ki vagyok.

Most elbúcsúzom. Holnap visszatérek!

Szép álmokat szerelmem!

A bejegyzés trackback címe:

https://levelektamasnak.blog.hu/api/trackback/id/tr494787037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AtoM 2012.09.19. 10:51:09

"Gyakorlatilag kezdtem lemodellezni az elköltözésem utáni Tamást, akinek ugyan jeleztem, hogy időre van szükségem a tisztánlátáshoz és hogy tudjam pontosan mit is akarok, de képtelen volt ezt megadni nekem a benne lévő bizonytalanság és félelmek miatt. Így közvetettem ez is hozzájárult a rossz irányhoz :( Örülök, hogy ezt sikerült megértenem a közreműködéseddel! Köszönöm!"

Nem fogok éjjel nappal itt kommentelni, de már a kezdés nagyon rossz irányba megy.
Nem értetted meg., mi történt.

El akartál menni a tisztánlátáshoz, azonban ezt olyan feltételekkel akartad megtenni,
amik egy párkapcsolatban elfogadhatatlanok (konkértan másik pasit akartál nem csak elmenni "tisztán látni"). Talán emlékszel rá.....

Ezek nem félelmek, hanem normális és egészséges keretek voltak amiket meghatároztam.
Nem mindegy, hogy valaki azzal megy el, hogy idő kell neki és betart bizonyos játékszabályokat, vagy
elmegy és nem akar betartani játékszabályokat. Sokszor elmondtam, hogy részemről akármennyi
időt tudok neked adni és várok akármeddig, DE nem akceptálom, hogy neked ebbe az időbe "bármi" belefér, amit
rengetegszer hangsúlyoztál, ahogy én is....

Ez nem félelem, hanem a részedről egy döntés kérdése volt, hogy mit akarsz. Nem kéne most mást belemagyarázni.

Te egyértelműen ki akartál lépni ebből az egész kapcsolatból és fenntartani egy szalmaszálat, hogy ha
meggondolod magad, vagy nem úgy jönnek össze a dolgok, akkor legyen hova visszalépni. Ez az ami nekem nem tetszett. Szerintem
mindegy, hogy mit mondasz róla ez dominált, más kérdés, hogy ebből mit érzékeltél, vettél észre.

Még egyszer: NEM azzal mentél el, hogy a kapcsolatunk neked számít, hanem azzal mentél el, hogy MAGADAT
akarod rendbe rakni és KERESED a BOLDOGABB, EGYSZERŰBB és az elejétől fogva harmonikusan
működő kapcsolatot! Emlékezz a szavaidra!

Ne keverjük bele az én félelmeimet ebbe. Én akkor attól tartottam, hogy elveszítelek,mert ki akartál
lépni, amit meg is tettél.

Mivel arról nem beszéltél, hogy nálad mi hogyan alakul, nálam ebben a kérdésben csak az az információ maradt, hogy ennyi volt. Ezt rengetegszer hangsúlyoztad. Az összes többi számomra látható tevékenységed pedig szintén ezt az érzést erősítette.

Rettenetes kínokat éltem át, hogy ezt a jövőképet, amit itt hagytál elfogadjam. De megtettem.

Bridget78 2012.09.19. 11:17:10

@AtoM: Sajnálom, hogy nem sikerült elsőre teljes körűre ez a rész.

Két dolgot szeretnék tisztába tenni itt, amit eddig sajnos nem tettem meg, így teljesen jogosak az észrevételeid.

1. Elmentem, mert besokalltunk mind a ketten. A megoldást én abban láttam, hogy magam teszem rendbe, mert már magam sem tudtam mit is akarok a sok megfelelési kényszerrel megfűszerezve. Már semmit nem láttam pozitívan és nem tudtam értékelni. Mindent, amit egymásnak mondtunk elferdült, mindenki úgy értette, ahogy akarta. Igen, valóban azt gondoltam, hogy lehet ennél egyszerűbb és boldogabb is. De csak egyszerűen sok volt. Azt reméltem, hogy ha egyenesbe jövök magammal, akkor minden kérdésre meglesz a válasz. Ilyen szempontból valóban nem a kapcsolatunk volt az első helyen. Nem kilépni akartam ebből, hanem rájönni mit akarok valójában. Ebben nyilván annak a lehetősége is benne volt, hogy nem ez kell. És ennek a bizonytalansága kelthette Benned azt az érzést, hogy szalmaszálként akarlak megtartani. DE, egy valamit szeretnék leszögezni. Nem azért mentem el, hogy másik kapcsolatot keressek, értsünk ez alatt bármit is. Mivel folyton azt kaptam, hogy csak ígérgetek, és ebből csak részben sikerült megvalósítani dolgokat, így azt mondtam, hogy nem tudok és nem akarok semmit sem ígérni. Levegőt szerettem volna és tudni, megérteni mi és mennyire fontos nekem, mit is akarok valójában.

2. És csak azt éreztem, hogy sürgetsz, hogy dobozba akarsz zárni, láncolni, hogy nem érted mit is kérek, amit fent írtam is. Ezzel pedig éppen az ellenkezőjét sikerült elérned. Mindez persze valószínűleg a rossz kommunikációm és az előzmények eredményeképpen tudott létrejönni. Így én sem értettem Te mit kínálsz nekem.

Őszintén sajnálom, hogy képtelen voltam akkor jól kommunikálni mi van bennem. Most sem akarom védeni magam, csak őszintén elmondtam mi volt akkor bennem és mit éreztem.
süti beállítások módosítása